De ő is már bevezetőjében kénytelen megjegyezni, hogy e város irodalmának történetéből „…tervszerű és összehangolt kutatások hiányában számos részlet homályban maradt…”2 Ezek közé sorolható többek között a hódoltság korának irodalmi műveltsége is. Éppen ezért a szakma jeles képviselői remélhetőleg kellő megértéssel fogadják azt az eljárásomat, ahogyan kívülállóként kiemelek a jelzett homályból, pontosabban városunkban a XVII. századból fennmaradt írott emlékeink közül néhány újabb irodalmi és művelődéstörténeti epizódot, remélve egyben azt is, hogy így valamivel árnyaltabban lehet megismerni e település művelődéstörténetének egy fontos szeletét, egyben néhány újabb adalékot szolgáltatva az irodalomtörténet számára. Előre le szeretném szögezni, nem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy a XVII. század második feléből valami csodálatos irodalmi kincset tudtam feltárni. Mégis ezeknek a hivatalos nyilvántartásoktól merőben eltérő feljegyzéseknek a közzétételét indokoltnak látom. Szakmámból adódóan viszont ezeket éppúgy kezelem, mint a lajstromokban fellelhető egyéb szövegeket: a különféle leírásokat, statútumokat, bírói végzéseket, esküformákat, alkalmi feljegyzéseket, a kifizetések felsorolását, a bevételek összegzését és egyéb nyilvántartásokat. Csupán azt tartom feladatomnak, hogy ezen művelődéstörténethez kapcsolódó sorokat mint jellegzetes történelmi forrásokat külön is közzétegyem, és a szükséges jelzetekkel, észrevételekkel ellássam. Irodalomtörténeti és esztétikai méltatásukra érthetően nem vállalkozhatok, azt a szakma jeles képviselőire hagyom. Az itt közölt verseket és töredékeket levéltári kutatásaim során gyűjtöttem össze. Mindegyiket a XVII. században Kecskeméten a város tanácsának működése során évenként készített különféle lajstromokba, nyilvántartások lapjaira jegyezték be, amelyek vallatására egy irodalomtörténész érthetően csak igen ritkán szánja rá magát. Ezen kötetek száma megközelíti a másfél százat, amelyeknek aránytalanul nagy részét csak számottevő gyakorlat után tudja bárki elolvasni, és a korabeli kifejezéseket, szófordulatokat, rövidítéseket értelmezni. Feltárásuk még ezek alapos ismeretében is rendkívül nagy munkát jelent. Ezeknek a köteteknek a forrásértékét eddig csak kevesen ismerték fel, és őket is az itt található adatoknak alaposabb felhasználásától a kiolvasás nehézségei elriasztották, ezért csak alkalomszerűen emeltek ki belőlük szűkebb témájukhoz 1 Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége. Kecskemét, 1990. Kecskeméti Füzetek 2. 2 I. m. 8. 91 több-kevesebb adatot. Alig hihető, de valójában ez a levéltári forrás csaknem egyedülálló. A mezővárosi közigazgatás több területén létrehozott nyilvántartások majdnem megszakítatlan sorát képezik, amelyeket évtizedeken át vezettek, és számottevő részük szerencsénkre fennmaradt. Kétségtelen, hogy így, töredékesen is egy nagyon sokrétű, és a város lakóinak életére, küzdelmeire és célkitűzéseire vonatkozóan csodálatosan gazdag történelmi forrást képeznek. Több évtizeddel korábban megfogant vágyam vált valóra a mögöttünk hagyott években. Lehetőségem nyílt arra, hogy a kecskeméti tanács működése során létrejött XVII. századi lajstromok mindegyik kötetét vallatóra foghattam, és több év munkája révén sok ezer oldalnyi anyagot tudtam nemcsak elolvasni, hanem belőlük sok száz feljegyzést ki is gyűjthettem. A következő évek feladata lesz az összegyűjtött anyag rendszerezése, jegyzetelése és publikálásra történő előkészítése. Ezen munkálatok során több mint félszáz helyen leltem közel száz olyan hosszabb-rövidebb bejegyzésre, amely az eddigi ismereteinknél mindenképpen szélesebb körű betekintést tesznek lehetővé a hódoltság közepén lévő legjelentősebb mezővárosunk 1663 és 1690 közötti műveltségébe, és amelyek érthetően közvetve vallanak az előző évtizedek állapotairól is.3 A lejegyzések módja és azoknak színvonala nagyon eltérő. Sajnos ezek a töredékek és versek az egyes kötetek rossz fizikai állapota miatt is a legtöbb esetben rendkívül nehezen olvashatók. Éppen ezért az egyes szavak kibetűzése többször bizonytalan.4 Nem árt előre leszögezni, hogy az itt olvasható szövegrészek vélhetően nem a kecskeméti írók és költők számát fogják érdemben gyarapítani. Ezeket a feljegyzéseket az esetek többségében a hivatali élet hétköznapjaiban elkészített nyilvántartások lapjain üresen maradt részekre rótták. Ritka eset, hogy teljesen új oldalon kezdődne a versezet. Tehát úgy kell felfognunk, hogy ezek az esetek egy részében csupán amolyan tollpróbák voltak a szó szoros és néhány esetben talán annak átvitt értelmében is. Ezért is választottam címként a lajstromok lapjain többször is fellelhető „Probatio calami” latin megfogalmazást, amelyhez hasonló kifejezés, a „probatus calami” elszórtan ugyancsak megtalálható. Mi tagadás, engem elsődlegesen nem az itt közölt töredékek esztétikai-irodalmi értéke ragadott meg, bár kétségtelenül sok-sok ilyennel is találkozhatunk, hanem arra gondoltam, ekkora merítés, ilyen jelentős számú töredék mindenképpen elegendő lehet ahhoz, hogy egy XVII. századi, öt-hatezer lakosú alföldi város (amely egyben sok évszázadon át Magyarország egyik legnépesebb települése és a legnagyobb mezővárosa volt) lakosságának iskolázottságára és műveltségének szintjére az eddiginél megbízhatóbb módon következtetni tudjunk. Az itt közzétett művelődéstörténeti töredékek érdemi feldolgozása érdekében szükségesnek tartom, hogy még néhány további észrevételt, illetve kiegészítést tegyek. A bejegyzéseket kivétel nélkül olyan személyek végezték, akiknek íráskészsége, írásképe elég alacsony szintű, és a betűvetésben való gyakorlatuk is legtöbbször viszonylag szerény lehetett. Nem kell szakképzett grafológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a főbírók, a főjegyzők, a másodbírók kézírása összehasonlíthatatlanul nagyobb rutint, jóval magasabb intelligenciát sejtet. Igen nehéz lenne a lejegyzők személyét azonosítani, de csaknem biztosan állítható, hogy többségükben kisbírók, tizedesek vagy akár tikszedő 3 E közlésre bátorított az is, hogy Orosz László a hódoltság XVII. századi időszakának irodalmi életét ismertetve csupán „egy bizonyos László deák” által lejegyzett versre tudott utalni. Ennek értékét jelezve írja: „A gyenge, egyhangú versek is érzékeltetik a város szomorú kiszolgáltatottságát.” I. m. 16–17. Ezt a felvillantott képet e töredékek részben megerősítik, részben pedig árnyalni is képesek. 4 A szövegközlés során BENDA Kálmán A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közötti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata (Századok 108. évfolyam 436–475.) figyelembevételével jártam el. 92 diákok lehettek.5 Tehát minden bizonnyal többségükben csak néhány osztályt végzett gyakornokok, esetleg gyakran változó munkára beosztott hivatalnokok vállalkoztak arra, hogy e kötetekben, több esetben valóban frissen vágott tollaik kipróbálása során, rögzítsenek néhány eszükbe villanó vers- vagy zsoltárrészletet és a cifraszűrökön megcsodált egy-egy hímzésmintát. Tagadhatatlan, hogy nem ritkán csak hevenyészett irkafirkát láthat bennük az, aki nem törekszik a feljegyzések mindegyikét kibetűzni, azok értelmét kibontani és ezeket együttesen látni. Számomra éppen a jelzett rögtönzöttség lett a legvonzóbb. Végül is összegyűlt a város régmúltjának közel fél évszázadot kitevő időszakából vélhetően nyolc-tíz személytől származó mintegy hat tucat olyan feljegyzés, amelyek csaknem kivétel nélkül lejegyzésük formáját, a kézírás szintjét tekintve viszonylag szolid intellektusra, pontosabban sokkal inkább kétkezi munka végzőire, semmint irodai tevékenység során betűvetésben gyakorlottá vált személyekre vallanak. Tehát az íráskép, csekély kivételtől eltekintve, viszonylag alacsony szintű szakképzettségre, de a lejegyzett sorok tartalma nem akármilyen esztétikai igényre utal. Talán nem árt hangsúlyozni, hogy olyan emberek vetették papírra ezeket, akikhez hasonlók a városban minden bizonnyal százszámra voltak. Azonos felkészültségű fiatalemberek évről évre több-kevesebb számmal kerültek ki a város katolikus és református iskoláiból. Tehát kellően hangsúlyozni kell, hogy az itt található irodalmi anyagot papírra vetők távolról sem a városban élő és tevékenykedő legműveltebb, a legképzettebb néhány tucatnyi személy közül kerültek ki. Éppen ezért az itt következő töredékek és versek nem a város közigazgatási és kulturális életét meghatározó cíviseknek, esküdteknek, papoknak és iskolamestereknek szellemi szintjét, felkészültségét vagy érdeklődési körét dokumentálják. E tények rögzítése alapján joggal tételezhetjük fel, hogy e mezőváros elitjének nemcsak szakirányú ismerete, hanem általános műveltsége is lényegesen magasabb szinten állt, mint e versek rögzítőié, ízlésük minden bizonnyal kifinomultabb lehetett, irodalmi ismeretük pedig sokkal kiterjedtebb és gazdagabb volt. Érthetően rendkívül jellemző, hogy egy-egy ember mit firkál, mit vet papírra azokban a perceiben, amelyekben gesztusaira szinte oda sem figyel, amikor tudata igazán nem ellenőrzi mozdulatait; és minden emberről sokat elárul az is, hogy mivel tölti ki váratlanul adódó szabad idejét. Hisz nem véletlen az sem, hogy a mechanikus munka végzése közben egyikünk népdalt, másikunk divatos slágert vagy sikamlós sanzont dúdol. Feltétlen jellemző lehet az egyes személyekre, hogy várakozás közben (napjainkban az unalmas értekezleteken) kik mit vetnek papírra, ha toll vagy ceruza van kezükben. Érdekes lenne megtudni, és a közel háromszázötven évvel korábbiakkal összehasonlítani, hogy napjainkban a már legalább középiskolai végzettséggel rendelkező adminisztrátorok, kishivatalnokok milyen tartalmú firkákat készítenek. A maiak közül vajon hányan múlatják idejüket azzal, hogy Nagy László-, Weöres Sándor- vagy Illyés Gyula-versrészeket idéznek fel tudatuk mélyéről, és vetnek papírra unalmuk elűzése végett. Az viszont jól dokumentálható, hogy a XVII. században a különféle pénzbeli, a sokféle természetben lerovandó szolgáltatások kíméletlen behajtására kényszerülő egykori adószedők, tizedesek, kisbírók, tikszedők, akik maguk is a lakosság nyomorának közvetlen részesei voltak, kevés szabad idejüket nemritkán versek, zsoltárok, fohászok, népi hímzésminták, török írásjelek stb. rögzítésére fordították. Talán nem felesleges utalni arra, hogy a modern pszichológia is sok téren felhasználja ezeket a nem tudatosan készített rögtönzéseket. 5 Önmagában is árulkodó tény az, hogy a feljegyzések jelentős hányada a Robotlajstromok c. állagból kerültek ki, amelyeket nagyobbrészt a jelzett segédhivatalnokok vezettek. A város lakosságát ezekben az évtizedekben előbb nyolc, a török kiűzésének évtizedeiben pedig 18, illetve 20 tizedre osztották. Ezek természetbeli és munkaszolgáltatásait szervezték, irányították a tizedesek. 93 Tehát a kecskeméti lajstromokból itt kiemelt töredékek nem csak abból a szempontból lehetnek érdekesek, hogy egyértelműen árulkodnak a lejegyzők ízlésének orientáltságáról és erkölcsi habitusáról. Itt valójában többről van szó, hisz teljes egyértelműséggel és széleskörűen vallanak a város iskoláinak oktatási szintjéről, a tanulókra gyakorolt hatásuk erejéről is. Végezetül célszerű kiemelni, hogy az itt közölt irodalmi emlékek nemcsak az akkor közismert zsoltártöredékek és fohászok, esetleg rigmusok és verselői próbálkozások, hanem fellelhető köztük a kor legjelesebb költőjétől, Rimay Jánostól származó versrészlet, és a lejegyzők évtizedekkel később jól emlékeztek többek között még azokra a strófákra is, melyeket a ma már kevésbé ismert Nyéki Vörös Mátyástól olvasott fel, tanított be praeceptoruk. Vélhetően nem különösebben kockázatos annak feltételezése sem, hogy a lejegyzésre vállalkozók ismeretei lényegesen szélesebb körűek voltak, mint amit tollpróbáik során valójában rögzítettek. Tehát: ezek a „tollpróbák”, rögtönzések az eddig elmondottakon túlmenően feltétlenül igazolják azt is, hogy a kortárs vallásos és magyar szépirodalom legkiválóbb alkotásainak legalább egy jelentős része eljutott még a hódoltsági mezővárosokba is, és nemcsak a papok és a prédikátorok, nemcsak az iskolamesterek, a nótáriusok és a főbírók szellemiségére, ízlésére hatott, hanem a kevésbé művelt, és viszonylag széles társadalmi réteg is megismerte azt, sőt mindennapjaik szellemi táplálékává vált. Bár kétségtelen, hogy még ezekben az évtizedekben is a vallásos nevelés, a templomi kultúra volt a meghatározó a lakosság legszélesebb köreiben, a többségükben alkalmi, merőben esetleges feljegyzések érzékeltetik talán leginkább meggyőzően, hogy már a XVII. században is az igényesebb világi műveltség számottevő rétegen belül tartós nyomokat hagyott. Szövegközlés Jézus Christus, szép fényes hajnal, Ki feltámad új világgal, És megáld az minden jókkal…6 * Isten, Te vagy én Istenem, Jó reggel kereslek Tégödet, Hozzád óhajtván elepedett Szomjúság miatt én lelkem. * Bizonyára jó az Isten Az Izraelnek jelösben… * Áldjad én lelkem az Urat, Hirdesd dicséretit az Istennek, Adok hálát valamíg engem éltet, 6 Az itt közölt anyag kivétel nélkül a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárából való. IV. Kecskemét város Levéltára (később: IV.) 1504. Kecskemét város tanácsának iratai (később: 1504) m/ Robotlajstrom (később: m/) 1663. 4. 94 Én Uramnak éneklek, Mind addig, míg élek….7 * Az ki veti segedelmét az Istennek hatalmában, Az olyan ember bátorságát az mennyei hatalomban, Vallást teszen az… * Minket Úr Isten elhagyott, És reánk megharagudott, Tűle is (?) széjjel eloszlatott. * Jóvoltodból tégy jót az Sionnal, Hagyj kűfalat az Jeruzsálemnek…8 * Az Úr Istennek jóakaratjából, Szent igéjének hallásából Értöttem én idvességemről, Kitől víg az lelköm… * Nem röttög semmit a pokol ördögtűl, Mint ki megfosztatott minden erejétűl… * Saulnak az Dávidhoz jó szerelme, Hogy megszegék hozzája régi kedve, Előtte futván egy hirtelen fejét Nehezen mentheti meg tűle. Csak óhajtozik sírván Istenhez, Mert nem bízhatik lám sehol senkihez, De hogy közel nincs szent seregéhez, Azt bánja, hogy nem juthat az egekhez… * [Más írással alatta:] Bizony… Jobb volt volna néköd Soha nem születnöd, Vagy nagy malomkövet A nyakadra kötnöd.9 * 7 IV. 1504. m/ 1663. 27. 8 IV. 1504. m/ 1663. Egy szürke színű cédulán található, amely a 27–28. oldalak közé van helyezve. 9 IV. 1504. m/ 1663. 67. A Bizony szó külön sorban áll, elmosódott, alig olvasható. Az utóbbi négy sor írásképe lényegesen intelligensebb személyre vall, mint a fölötte lévők. 95 Cantio nova Nota. Szertelen rút dolog volt bűnnel megrakodni… * Új esztendő érközvén, fordula tavaszra, Egykori vígások fordula[nak] nagy búra. Az város szörte széllyel, uccáról uccára Az urak dolga miatt széjjel az jobbágynak. (sic!) Bírák nem érközének meg csak ételhöz is, Az nagy fáradtság miatt megepedt torkok is. Gondolván, jóllakhatnak még csak estvére is, Hogy mindenféle jutna még az szolgáknak is. Megkészíté az szakács sok szép új étkeket, Foghagymával az csukát, tárkonyos gyömbérrel Az sületlen bárányhús, tikhús fekete lével, Az sós ponty fő dévérrel, csíko hús jó lével. Az sok friss ételeknek ki tudná meg számát, Kevés volt ki dicsérte, kinek ötte száját. Egyik bíró peniglen dicsérte szakácsát, Hogy megholta után is elvönné jutalmát. Másszor is főzette bor meg fokhagymával csukát, Sótlan penig ne hadd mikor főz rizskását, Mert mindjárast megcsapja az Horvát György hasát, Mert az szegény szolgának lé tartja az gyomrát.10 * Ifjúságom vétke gyakran jut eszemben, ki bánatot indít, siralmat szívemben, hogy tud…11 * Dicsér téged teljes szívem, én Istenem hirdetem neved…12 * 10 IV. 1504. m/ 1663. 79. A vers sorai, miként az esetek nagyobb részében, itt is összefolynak, csupán az egyes strófák különülnek el egymástól. A központozás szinte teljesen hiányzik, az ékezetek is nagyobbrészt elmaradtak, ami miatt a szövegek olvasata olykor bizonytalan. A feljegyzést valószínűleg valamelyik kisbíró készítette, akinek a kézírása a lajstrom lapjain több helyen fellelhető. 11 IV. 1504. m/ 1663. 88. A kézírás megegyezik az előző, minden bizonnyal kisbíró kézírásával. A lap alján levő sorok megszakadtak. 12 IV. 1504. m/ 1663. 90. 96 Böcsületömet elvesztém, szöröncse utamat immár elrekeszté, tovább virtusomat immár… * Az ki veti segödelmét az Istennek, uram én csak tebenned…13 * Oh kegyelmes Isten szánd meg bús szívemet, vigasztald meg kegyes Christus, oltalmaz[d] meg lelkem, kárhozattúl mentsd meg… * Lásd meg Uram, mely méltatlan bosszút szenvedek éltömben, mely…14 * Várva vártam az felséges urat, És íme hozzám fordula kegyelmesen. Meghallgatta és megmutatta rajtam jó voltát, Kivőn az mély veremből és az sáros förtőből.15 * Ékes dolog dicsérni Uram fölségedet, és az Te nevedet, énekkel magasztalni, hogy ember áldja Te nagy jó voltodat és irgalmasságodat dicsérje minden éjjel. * Dicsérlek Tégödet Úr Isten. Mi köröszténök dicsérünk és áldunk, Atya, Fiú és Szentléleknek vallunk, Neköd az tiszta és nagyhatalmú angyalok szolgálnak szüntelen való felszóval kiáltunk…16 * Jézus Krisztus Istennek szent fia, Bűnös népednek igaz… * Áldjad én lelkem az Urat… Áldassék neve az Istennek… * Hallgasd meg Uram kérésem, Beszéde jusson hozzád szolgádnak…17 * 13 IV. 1504. m/ 1663. 102. 14 IV. 1504. m/ 1663. 102. 15 IV. 1504. m/ 1663. 124. A 130. oldalon a fohász egy részét megismételték. 16 IV. 1504. m/ 1663. 125. 17 IV. 1504. m/ 1663. 128. 97 Így kell-e örökké nyavalyásul élnöm, Ez rossz világ kínnyát testemben viselnöm, Sok gondoktúl emésztetnem, Rabságnak terhét viselnem, Holtig keseregnem?18 * Óh jó ország mint mögromlál, Te földedtűl mint mögválál, Királyodtúl mögfosztatál, Végre ily nagy búra hozál. Az kárait ott mögfogák, Vasban űtet térdig verék, Kíméletlen űtet kénzák, Kegyetlenül tépék, verék, Végre ugyan mög is ölék.19 * Én igazságomnak Istene, Hallgasd meg kiáltásom, Szánj meg és tekints inségemre, Te vígy engömet tágas helyre. * Midőn itt szorongattatom, ti nagy urak, míglen gyaláztok engömet, tisztösségös embert, az ily hiúságban megmaradtok, míg gyönyörködtök ezekben (?)…20 * Megnőzteté az Pütsök Az ő vitéz fiát. Megkéreté Szunyognak Hajadon leányát. Leánt neki nem adván Az Pütsök komának, Azulta minden estve Az házban dúdolja nótáját.21 * 18 IV. 1504. m/ 1663. 136. 19 IV. 1510. Kecskemét város számadási iratai (később: IV. 1510) i/ Főbírói számadások, (később: i/) Töredékek, 1640–1690. 61. A közölt részt 1665-ben rögzítették. A lap alján található szöveg viszonylag jól olvasható. A két strófa jól elkülönül, de a verssorok összefolynak. A második versszak negyedik sorát áthúzták. A rögzítés időpontjának megállapításában segít a közvetlen előtte lévő feljegyzés, amely azonos kézírással készült: „Anno 1665. Julii 20. Egy szabólegény az Tomo házban magát az gatyája madzagjával fölakasztotta, és kimúlt az világbúl, amely napon szép eső esett, azon nap elenyészett minden gondolatja.” 20 IV. 1504. m/ 1664. 100. 21 IV. 1504. m/ 1664. 170. Ugyanaz a személy írta, aki az 1663. évi Robotlajstrom 67. oldalán lévő „Jobb volt volna néköd” kezdetű verset jegyezte le. 98 Cantio elegans Oh én kegyelmes Istenem, Mily igen mögverél engem. Kegyelmezz meg már énnekem, Ne hagyj bűnömben elvesznöm. Nem tagadom, mert vétköztem, Hitömet gyakran mögszegtem, Rút fertelmes volt életem, Kiért ím lám megfizettem. Legyen ezért elég immár, Sok búm elszenvedtem, Mely kár rút szégyen, Mint ki högyös az lelkemben, keservesen jár. (sic!) Hol az te irgalmasságod, Kivel lelkünket gyógyítod, Hol az te erős jobb karod, Kivel híved szabadítod. Régen Dávidot Saultúl Szabadítád, möntöd bútúl, Noha sokszor vétött rútul, Kiért megveréd azontúl. De te, Dávid jó Istene, Ki az ő szöröncséjére, Vittél engem gyötrelemre, Térj már hozzám, kegyelemre. Bűnömön talált búm után, Könyörülj lelkem fájdalmán. Tégy szégyent azok orcáján, Kik rám dühödtek méltatlan. Engem pedig bosszújokra, Emelj fel jó állapotra. Ne add, hogy neved hijában Bíztam magamat magadra. Kiért, az még élek itten, Dicsérlek felséges Isten, Ki könyörült ily veszetten, Áldott légy örökké. Amen.22 * 22 IV. 1508. Kecskemét város adópénztárának iratai (később: 1508) c/ Adólajstromok (később: c/) 1665. 255. 99 Finis Legyen jó idő csak, fecske száll házamra. Nincs olthatatlan nyűg vetvén nyavalyámra. Ha gondja Istennek csak egy szál hajamra, Inkább gondot visel lelkemre s magamra.23 * Zöngő kiáltásom, Síró sóhajtásom Halljad meg Istenem! Nyisd meg az egeket, Hajtsd le füleidet, Ezért esedezem. Nálad tudva vagyon, Szívemben mi vagyon, És az mit kívánjon. Te kegyelmességed Mi gonosz mindabbúl Nagy szépen kihányjon. Szöröncsétlen utam Keringő ösvénye Fái ím mire hozál…24 * Föld, tenger, egek sírjatok, Csillagok ne ragyogjatok, Uratok kínját szánjátok…25 * Mind ez világnak ím, esze veszött, Az igazságtól eltévedött…26 * Jézus Christus, Istennek szent fia, Bűnös népnek igaz megváltója, Keresztfán ki haláloddal atyád kedvére juttattál, Keserves kínvallásodért kegyelmezz nekem. Halálodért halállal, bujdosásomban biztasd lelkem kimúltában. [Más írással készült megjegyzés:] Domine frater, a Hajnal énekét kell vala ide írnod.27 * 23 IV. 1508. c/ 1665. 255. Rimay János Ebben is könyörög Istennek, okát adván, miért próbálja s sujtolja Isten az ő híveit című versének első versszaka. 24 IV. 1508. c/ 1671. 2. 25 IV. 1508. c/ 1671. 12. 26 IV. 1508. c/ 1671. 197. 27 IV. 1508. c/ 1671. 205. Az adókönyv bejegyzéseinek többsége ugyanezen kézírással készült. 100 Oh, mely csudálatos Isten az te dolgod, Az te tanácsodban nincsen neked másod, Mindent arra vihetsz, az mint akarod, Mert nincsen tehozzád senki hasonlatos. Mint reggeli nap fényök hogy megörvendeztetsz, Avagy virágokat harmattal önthetsz, Emböröket azzal ugyan gyönyörködtetsz, És most, ha akarod, meg is keseríthetsz.28 * Ellenségimnek sokaságán, Csak kesergek álnokságán, Mérges nyelvek megmardosván, Sebeimet tapogatván. Jó hallja fohászkodását, Mindönöknek óhajtását, Eltörli immár siralmát, Szömöknek könnyhullatását. Az kivel én elszenvedtem, Azzal együtt esedezem, Ne hagyj immár én Istenem, Szent felséged igen kérem. Szép szín alatt hozzám jünnek, Hírelkedvén megkerülnek, Ha mint tőlem kivehetnek, Ahhoz sokkal többet tesznek.29 * Istennek szent fia, az te segítségedben bíztunk szükségünknek idején. Meg ne utáljad az mi könyörgésünket, de szabadíts meg az minket minden veszödelemtűl, kegyelmes Krisztus. * Bizonytalan voltát, világ állapotjának változásait látván, és minden állatoknak, kik ma egészségben vadnak, holnap esnek torkába az halálnak…30 * Embör, Isten alkotmánya, Halál élted majd elhányja, Mert szívednek ily kis gondja Az örök boldogságra. 28 IV. 1508. c/ 1671. 243. A verssorok összefolynak, csak a két strófa különül el. 29 IV. 1508. c/ 1671. 260. Az utolsó strófát más kéz jegyezte le. Itt is az egyes sorok összefolynak, csak a versszakok különülnek el. 30 IV. 1508. c/ 1672. 1–2. 101 Ennek voltát hogyha tudnád, Csupán csak ezt szomjúhoznád, S árnyék javát megutálnád, Világi dicsőségnek. Az pokolnak hogyha kínját, Azonképpen megfontolnád Súlyosságát…31 * Istennek szent anyja, Égbűl szállott szent manna, Édes Jézus, áldott Jézus…32 * Mit csudálkoztok ily álmélkodással Környülálló sokaság az új hír hallással, Hogy király után megyünk Szép pompával, sereggel. Lám, mi eleinknek szent királyi voltak. Isten áldásából sok országot bírtak. Szent István, László, Mátyás uralkodtak, Jó királyok voltak. Ezt is hogy megértsed, nem történetből lett, Sem nem mi magunknak indulatjából lett, Hanem régieknek követésekből, Jó szokásokból lett. Ha kívánod tudni találóját ennek, Xerxes az első követője ennek, Hajts fejet kérlek mindenfele… * Uram, te nagy haragodban, Ki miatt vagyok búmban, Engömet nem fenyeget, Haragodnak tüze szűnjék meg Sebessége, kiben büntess meg… * Velem Uram légy irgalmas, Mert vagyok nagy fájdalmas, Ne hagyj Uram, kérlek 31 IV. 1508. c/ 1672. 195. A sorok itt is összefolynak, csak a versszakok különülnek el. A központozás szinte teljesen hiányzik. Az íráskép az átlagosnál jóval alacsonyabb szintű, az azonos hangok rögzítése is következetlen. 32 IV. 1508. c/ 1672. A lapon található hivatalos feljegyzésektől eltérő kézírás. 102 Elrontott (?) tetemimet, És ne hagyj kínjaimban, Ments meg az haláltól…33 Szentek seregében vigyázó szent pásztor, Dicsőség házában lakó gubernator, Nyílik fel örömre az mennyei tábor…34 * Oh nyomorúságos esztendő, Homályban beborult idő, Voltál nekünk csak bút szerző, Gyakran méreggel emésztő. Mikor ingyen sem gondoltuk, Száraz padon hogy nyugodtunk, Csak honnan (?) rossz hírt hallottunk, Sírva (?) az virradtig fáradtunk. Tolvaj módra sokszor jártunk, Éccaka sokat bújdostunk, De mindaddig fáradoztunk, Dolgainkat helyre álltattuk.35 * Óh kegyelmes Isten szánj meg, Ez nyomorult háztúl ments meg, Hogy házunkban nyughassunk meg, Többé ne is ismerjük meg. * Óh Te nagyhatalmú irgalmas Isten, Vagy bűnben heverek (?) Te rettenetes, Vagy az mög (?) tekintenöd kegyelmes Atyjuk. Vagy kérlek engemet is szent fiadért ne hagyj (?)…36 * Az Úr Istennek jó akarattyából, Szent igéinek hallásából, Énnekem üdvösségemtől, Kitől víg az én lelkem. Ellenségidön bosszút…37 * 33 IV. 1508. c/ 1672. 210. A szöveget rendkívül nehéz kibetűzni, így olvasata néhány helyen bizonytalan. A központozás teljesen hiányzik. 34 IV. 1504. m/ 1672. 131. 35 IV. 1504. m/ 1673. 5. 36 IV. 1504. m/ 1673. 7. Talán érdemes utalni arra, hogy a hivataluktól búcsúzó bírák a városházát nevezték nyomorúságos háznak. Erősen valószínű, hogy a szöveget lejegyző maga is kisbíró volt. 37 IV. 1504. m/ 1673. 111. 103 Uram ne hallgass ily igen, Ne maradj ez veszteglésben, Ne nyugodjál oh erős (?) Isten, Mert ellenségid dühösködnek… Ne adj fel engömet fölséges Isten, Ennyi sokképpen fenyögetvén igen gonoszságimért. Nem cseleködtem, sőt igen megvetettem Parancsolatod, édes Istenem. * Várva vártam az fölséges Urat, És íme hozzám fordula. Kegyelmesen meghallgatta És megmutatta rajtam jó voltát. Kivőn az mély veremből És az sáros földből, És én lábaimat szép egyenes kűre El fel helyeztette, Kísérvén (?) utamat. 38 * Áldott légy én Uram, hogy megtartottál, Bút és bánatot ez éjjel rám nem bocsátottál. Angyali sereggel oltalmam voltál… * Seregeknek Ura, ki lakozol mennyben, Honnét mindenekre vigyáz[ol] kegyelmesen. Tekints meg már bennünket, Hozd el az mi időnket, Hogy vethessenek (?) véget sok gyötrelmeiknek * Boldognak mondhatja magát az oly ember…39 * Gyalázattyára járnak sokan szegény fejemnek, Úr Isten állj ellenek Te is ezeknek, Hiszen Te látója vagy minden szíveknek, Légy őrzője az tömlöcben fohászkodó Józsefnek.40 * Feltámadt az mi életünk, Vígan méltó énekelnünk, 38 IV. 1504. m/ 1673. 112. 39 IV. 1504. m/ 1673. 128. 40 IV. 1504. m/ 1673. 169. 104 És Krisztus[t] dicsérnünk, Ez szent napon is áldanunk. Az angyalokkal imádnunk, Mint Urunkat félnünk, Énekelve bűneinket könnyebbíteni, Csak őbenne bízunk… * Az földben minden gyükerek laknak, Bimbói terjednek, Mezők megződülnek, Úgy madarak zöngenek. Fákon vígan énekelnek, Szárnyukon röpdösnek. Minden fűnek illata van, Gyönyörködtetnek, dicséretre intenek.41 * Igaz hitben végig maradjunk, Noha ez földön szükség Nyomorgással sok gyalázatot eresztett. Szenvedünk, végre meg is halunk. * Mert elméjüket igaz tudománnyal, Szívüket pedig állhatatossággal… * Mondjatok dicséretöt Keresztyének az Úr Istennek, Szentségös dicséretöt Adjatok ő nevének.42 * Várom Uram Isten Fejemre kedvedet. Hozd el segítséged, Hajts (?) le az egeket. Szállj le, vidámítsd meg Bánatos szívemet. Ki bűnei miatt Szenved nagy gyötrelmet. Szűkölködik lelköm Segedelmed nélkül, 41 IV. 1504. m/ 1673. 181. 42 IV. 1504. m/ 1673. 187. 105 Mint az szomjas szarvas Hideg…43 * Szentül éneklettek Egy élőt (?) énekben, Hadd ez bűneidet, Élj jámbor életben. Mária Magdolna Példa legyen ebben, Kirűl most éneklek Ez rövid énekben. 44 * Óh kegyelmes Istenem, Mely igen megvertél engem. Kegyelmezz már nekem, Ne hagyj börtömben elvesznöm.45 * Az előtt való reám bocsátott kemény ostoroddal, meg nem tanulok… * Ihol mint járok Veled én Urammal, Még sincs mit tennem, Hozzád kell érnem, Én imádságaimmal. Ha ennél nagyobb ostort Bocsátasz is reám, megérdemlem…46 * Jaj nagy kedven (?) tartson édes születteim, Ki[k] nélkül már ez világban holtig árva lettem… * Üdvözlégy világ mögváltója, Az idvességnek megadója, Keresztre jel hagyója, (?) Tudom mi legyen az oka, Oh Jézusom, szerelmem (?)…47 * 43 IV. 1504. m/ 1673. 188. 44 IV. 1504. m/ 1673. 205. 45 IV. 154. m/ 1673. 206. 46 IV. 1504. m/ 1673. 208. 47 IV. 1504. m/ 1673. 209. 106 Ezerhatszázhetvenhárom, Melyben nekem számos károm. Duna mellett bujdosásom, Fordult siralmasra sorsom.48 * Anno 1673. Kegyesen tápláló, Mindeneket formáló Szent Jehova Isten! Légy gondom viselő[m] És jól igazgatóm, Keserülő Isten. Óh mert reád hadtam, Igyemet rád bíztam, Ez idegen földön Nincsen jóakaróm, Sem gondom viselő[m], Keserülő Isten. Vajha szüleimet, Édes nemzetimet Csak egyszer láthatnám, Éltömet éltökért, Az ő jóvoltokért Letenni nem szánnám. Az kik feltartottak, Én reám vigyáztak, Szüntelen azoknak Minden jót Istentűl, Élet reményétűl, Kívánok azoknak. Szerencsétlen utam Kerengő ösvényein Jaj, ím mire hoza, Gyönyörű hazámtúl, Erdély országátúl Engömet megfoszta. Zönglő kiáltásom, Síró óhajtásom Halljad meg Istenem. Nyisd meg az egeket, Hajtsd le füleidet, Értsd esedezésem. 48 IV. 1508. c/ 1677–1678. 1. 107 Nálad tudva vagyon, Szívemben mi vagyon, És az mit kívánjon. Te kegyelmességed, Mi gonosz, mind abból Nagy szépen kihányjon. Adjad látnom egyszer Gyönyörű hazámat, Jóakaróimat, Vér atyámfiait, Sok ismerőimet, Édes szomszédimat. Igen elapadott És elkeserödött Szögény árváim. Sok gondolat miatt, Síránkozás miatt Elepedett szívem. Semmire olyban igen Az testiek közül Nem vágyódik szívem, Csakhogy ismerőmet, Atyámfiaimat, Egyet ezek közül. Zokogó orcával, Sok könnyhullatással, Józsefként mindöket Bizony sok sírással, Rájuk borulással Csókolnám mindöket. Ezt engedjed érnem, Hadd lássa meg szömöm Édes szüleimet, Hajadon húgomat És siratóimat, Kedves nemzetimet. Kiket, ha láthatnék, Szömömmel nézhetnék, Mint hattyú úgy sírnék. Fogadkozásaimról, Vétségimről őket Szépen megkövetném. Lám, hozzád kiáltok, Szüntelen óhajtok, Légy kegyelmes hozzám, 108 Könyörgő beszédem És esedözésem Lássad meg Istenem. Így osztán nyavalyám Sok keserves nótám Megcsöndesödnének. Ez idegen földnek Keserű gyümölcse Megédösödnének. Ámbár keseregjek, Szívemben szenvedjek, Csak nyerjek kegyelmet, Én feltött célomat, Igyeközötömet Lássad meg Istenem. Lám Dávid bujdosván, Bujdosása után Nyugalmat talála. Igen szögény árva, Ádám maradékja, Ki az Urat várja. Ó, igen szép dolog Volt az atyafiaknak Együtt ő lakások, Nagy szép egyességben, Csöndes békösségben Való nyugovások. Régen azt javalta Dávid zsoltárában, Minden tanít abban, Hogy az atyafiak Együtt nyugodjanak, És jól alkudjanak. Az ki országából, Jól lakta földéből Bujdosik másuva, Szolgáljon Istennek, Ki ura mindennek, Ne hajoljon balra.49 * 49 IV. 1508. c/ 1673. 211–212. Szokatlan módon két egymást követő oldalt foglal el, ami azt jelzi, hogy nem fizikai értelemben vett „tollpróba”. 109 1673. Édes Barátink! Az kik következendők vattok ez nyomorúságos háznak őrzetire, Isten ű szent felsége tarcson meg az igaz hitben s jó lelkiismeretben, hogy ez nyomorúságos házat kegyelmetek is őrizhesse békével. Engedje Isten, barátink, hogy ebben az esztendőben semmi panaszolkodó beszéd ne hallassék az mi uccáinkon, hogy kegyelmeteknek is ideje eljüvén, kegyelmetek is válhassék meg békével ez nyomorúságos háztúl. Annak felette az Úr Isten legyen kegyelmetekkel. Ez is tudva legyen kegyelmeteknél böcsületes bírák uraink, ennek előtte is bevett szokás volt, hogy az új bírák az ó bíráknak engedtek el egy kocsi sort, egy heverő sort, egy fa sort. Ezt az jó szokást kegyelmetek is megtartsa, hogy jövendőben kegyelmeteknek is ideje eltelvén, azon mértékkel mérjenek.50 * Dicsőség és gazdagság az ű házában az Istennek. * Az zöld pázsit vértől piros, Fejetlen test immár számos, Fénylik mindenött a pallos, Az rikoltás zeng és hangoz.51 * Szörnyű halál, íme hol áll, Lest hányván életünknek: Megvont íjjal, s mérges nyíllal Víja várát lelkünknek. Élet ezüst, minként a füst Szélvészkor elenyészik… Mondhatatlan s irgalmatlan, nem félted élet várát?… Lopva jön rád az halál, s fád Alattomban levágja: El nem bújhatsz, s nem is futhatsz; Majd házadat meghágja… Piros orcád, s meghervad szád, Szemeid bészakadnak: Fejed szédül, szíved rémül, Ékes nyelved megnémul…52 * 50 IV. 1504. m/ 1673. 170. A búcsúztató a városháza és a város gondjait átvevő bíráknak szólt. Több éven át kisebb módosításokkal ismételten lejegyezték. Az 1679. évi szöveget a következő sorokkal bővítették: „Isten kegyelmetekkel! Ez is feledékenységben ne legyen édes barátink, hogy az szegény csaplároknak is egy kocsi sort, egy fahordó sort elengedjen kegyelmetek. Az deákoknak azonképpen cselekedjék kegyelmetek. Isten kegyelmetekkel.” 51 IV. 1504. m/ 1676. 224. A sorok itt is összefolynak, a központozás és az ékezetek hiánya a korábbiakhoz hasonló. 52 IV. 1504. m/ 1677. 259. A szöveg csaknem teljesen összefolyt. Nyéki Vörös Mátyás Siralom a halandóságról című verséből leírt részletek. Az itteni szöveg nem követi az eredeti sorrendet sem. 110 Az nagy sereg dandár, mint egy falka madár, kik fel vannak írva, vágják, ölik ugyan, hogyha lehet ottan…53 * Dícséret legyen Szentháromságnak most és örökké az legyen. Amen. * Segítségül híllak téged én Istenem, mert megsokasodtak az én ellenségim…54 * Probatio calami Úr Isten, én idvességem! Éjjel-nappal kiáltok hozzád, könyörgéseimet meghallgassad, és tekintsd meg nagy inségem, hajts hozzám kegyesen füledet, értsd meg az én esdéseimet. Megesküdt az én szám, mely órában hozzád felkiáltand az bűnös, nincs oly undok vétkes, oly undok, fertelmes és megsebhedett büdös, hogy kedvvel ne lássa, róla azt mondhassa, hogy jómra nem érdemes…55 * Vigyázz te magadra, óh emberi állat. Semmi dolgaidban el ne hidd magad. Nem tudod …56 * Kegyes, gondviselő, könyörülő Isten, Ki az bűnös embert… * Hozzád kiáltok kegyes Uram, Én segedelmem és váram! Hallgass meg kegyelmesen engem, Ne hallgass el, mert el kell vesznem. Azokhoz hasonló leszel, kiknek az koporsó helyük (?)… Midőn Hozzád esed…57 * 53 IV. 1504. m/ 1677. 263. 54 IV. 1510. i/ Töredékek 1640–1690. 151. 55 IV. 1508. c/ 1680. 1. 56 IV. 1508. c/ 1680. 249. 57 IV. 1504. m/ 1683. 222. 111 Uram betöltéd mondásodat, Nekem ajánlád Magadat. Edgyetlen egy szeretődnek Most is annak tarts Uram Te engemet…58 * Számtalan sok nyomorúságok által szokott ember bemenni az vigasságra… * Virága mint ezüst olyan színű vala. Az közepi penig szép gyöngy színnel rakva, Háromszor egy napon virágozik vala Melynek az termését alig várja vala. Teljes életének dicséretes volta, Mert a szegényeket soha nem prédálta, Ha más rontotta is, karddal oltalmazta, Volt higgyed kardja az országnak.59 * Hec dicit Dominus: exemplum dedi vobis quomodo ego feci, ita et vos faciatis… Példát adtam néktek, amint én cselekedtem, ti is az szerént cselekedjetek…60 * Domine ne in furore tuo arguas me, neque in ira tua corripias me. Uram, meg ne fedj engem búsulásodban, Se haragodban ne dorgálj engem. * Óh édes Jézusom, szerelmes megváltóm, én egyetlen szép Xristusom, el ne hagyj engem, hanem légy velem, mikor leszen végső napom. * Asperges me hisopo et mundabor, Lavabis me et super nivemde albabor. Öntözz meg engem, és megtisztulok, moss meg engem, és az hónál fejérebb leszek. * Nem nékünk uram, nem nekünk engedd, hanem nevednek nagy dicsőséget kegyes igazságodért. 58 IV. 1504. m/ 1683. 223. 59 IV. 1504. m/ 1684. 143. 60 IV. 1508. c/ 1686. 1. 112 Non nobis, Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloria. * Az Urat áldjátok, miért jó, irgalma örökkévaló. S vajon kicsoda mondhatná ki az ő nagy erős hatalmát. Sok és nagy az ő dicséreti, vajon ki tudhatná számát. * Boldog az ki az Úr szavát, megőrzi parancsát. Uram rólam emlékezzél meg… * Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy mind az égig erősíted, megtartod, Te szent igazságod és az jóságod… 61 * Szájokat nagy káromlással Az égre tátják szitokkal. Gyalázatokkal rakva nyelvek, Kik ez egész földre kiülnek. Nincs nekik mint egyebeknek Semmi nemű gyötrődésük, Midőn más embert ver az Isten, Ők élnek nagy békességben.62 (Footnotes) 61 IV. 1508. c/ 1686. 323. 62 IV. 1508. c/ 1690. Az ebben az évben vezetett két nyilvántartás közül a kisebb adókat tartalmazó lajstrom, a világosabb színű kötésben. Külön jelzése nincs. Lapjai számozatlanok. A feljegyzés az elülső borító belső oldalán található. Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja.